GERGYE ATTILA

 

 

 

 

Életrajzom:

Gergye Attila vagyok, 1988. augusztus 7-én születtem Sopron városában. Nagycenken élek, ide jártam általános iskolába, a nagycenki Széchenyi István Általános Iskolába. A középiskolát Sopronban végeztem el, a Fáy András Közgazdasági, Üzleti és Postai Középiskolában. Itt érettségit és két szakmát szereztem. Jelenleg a Nyugat-Magyarországi Egyetem Közgazdaságtudományi Karának elsőéves hallgatója vagyok. Első versemet 2002 őszén írtam.

A költészetről

A költészet volt az, ami megszeretette velem a költészetet. 2002 óta írok verseket, de már előtte is olvasgattam különböző kötetekből. Innentől kezdve már csak valamilyen érzelmi hatás kellett, az úgynevezett „szikra”, ami jelen esetben a szerelem volt.
   Általános iskolai tanulmányaim során Szabó Attila és Bugledich Attila, középiskolában Módos Anikó támogatott, valamint külön öröm számomra, hogy Huszár László költő is ellátott egy-két jó tanáccsal. Ezúton szeretném ezt megköszönni nekik!
   Elsősorban József Attila verseit részesítem előnyben, azonkívül Radnóti és Ady, akiket olvasok. Nem nap mint nap, csak módjával.:) Azt pedig, hogy milyen költő vagy költők hatása érződik az írásomon, döntse el mindenki maga.
   Verseim közül néhány állandó jelleggel megtalálható a
www.gergye.spaces.live.com internetes oldalon. Jelent meg írásom a Cenki Híradóban, a Fáydalomban, internetes portálokon: www.poet.hu, www.halfirka.hu.
   Saját mű előadására eddig csak a Nagycenken megtartott költészet napi összejövetelen volt lehetőségem.
   Manapság a költő feladata nagyjából annyi, hogy verseket írjon, kifejezze magát, kedvét lelje abban amit csinál. Régen nincs már szó semmiféle „lángoszlopról”. A költészet elvesztette erejét, aktualitását a mindennapokban, s így már az embereket nem lehet semmilyen, például politikai elnyomás ellen sarkalni a költészet segítségével.
A költő feladata, hogy képviselje a költészetet.
   Olyan verseket szeretnék írni, amelyekkel mások is azonosulni tudnak, elfogadják, és élvezettel olvassák, másoknak is megmutatják. Ez szerintem csak akkor sikerülhet, ha jó vagy abban, amit csinálsz. Remélem, megismernek szélesebb körben is. Majd elválik. J

 


Új versek

Ezerszer is


Ezerszer is, ha taszítanál, én hozzád nőttem,
létezésünk űrbe tér, s így minden időtlen.
A mesékből, hisz’ gyűlölni tudok,
- erősen szorul szívemen a hurok -,
látod, nem csak te, már én is kinőttem.
Mondani bírom, hogy szeretlek, és hallani
bírom, hogy szeretnek mindent megvallani…
Mindent megvallani vagyok éppen gyáva,
de lelkednek legyek így meseszép tája,
veled szeretnék boldogon a semmibe szaladni!


2011-11-02

 

Melletted legyen


Nézem a messzi dombokat,
zöld a liget és oly kopár…
ablaknak csattan majd elhallgat
egy rusnya kék bogár.

Ringatózó levelek a fákon,
hogy élek tán csoda,
az életben lakom, alattam múltam,
le, - kérlek - ne ránts oda.

Fent fellegek úsznak lomhán,
fényes, narancsos árban,
madárrajok húznak lassan
a szépen múló nyárban.

Hiszen nyár van és tél van,
tavaszra jár, ha eszmélek,
melletted legyen helyszíne hát
létem szentimentális vesztének.

2011-11-02

 

Talán megbántottalak


Sírdogál. ha lehunyja szemeit,
beléje sajdulnak fáradt végtatok,
égszínkék könnyek árjában,
pihen most testével ágyában,
és csillagok százezreit
hozzák le néki efféle bérdalok.

Gondolkozom, ha aludni térek,
nyögnek beléje százéves falak,
reccsen a szék, az asztal,
mert fájdalmat tapasztal,
hangtalan libben a lélek,
és félek, hogy talán megbántottalak.

2011-10-31

  

Két félből


Két félből a nagyobbat,
két félből az egészet,
mindkét élet talonba,
miből egyik fél a Te részed.

Másik fél az két élet,
a két élet az egy egész,
az egy egész: a lét temérdek,
hogy minden kincsével felérsz.

 

2011-03-29

 

Kábulat

Biccent a fej, táncolnak az ujjak,
a félhomályban a fény a pihék közt babrál,
a szelíd galambpárok egymás mellé bújnak,
odaát a parkban szenvedélyek dúlnak,
s Te megint magamra hagytál.

Akár a megtört testben a fáradt zsibbadás,
lényemben kéretlen is úgy áramolsz tova,
s mint viharos egekből a fényes villanás,
jöttél, és nem történik itt ma más,
csak benned hiszek, Te árva mostoha.

Nálad kerestem értelmét a hallgatásnak,
az érintésnek, tudva azt, mindez emberi,
de ereje szűnik a nagy varázsnak,
ha szívét, lelkét adja másnak,
ki önönmagát is másnak szenteli.

2011-06-27

 

Látszat

Látod, folyton csak jönnél,
kínnal bódít édes illatod,
mert erősebb vagy az ösztönöknél,
miktől gyakorta fázom és izzadok.

Mezsgyéjén az örök éberségnek,
kiszolgáltatott tárgyak a testek,
átadva vágyakat a szép estéknek,
mik váratlan felkerestek.

Tiszta képet formál a látszat,
hogy szeretsz még, mint gyermeket,
ki nem sejti még, hogy játszhat,
és szőhet nemes terveket.

Rabságból jő, ki így szabadít,
s körüllengi őt a zordon vihar,
monoton perceimből kiszakít,
megküzdve bűne őrlő malmaival.

Mint két magára hagyott árva,
hallgatjuk végül némán a csöndet,
hisz’ saját világunkba zárva,
magunktól miért is várnánk többet…?

2011-06-24

Ugye nem haragszol?

Ahogy szoktál, mindig úgy…
hűvös ajkad, mint az Éden,
és már nem talállak ébren.
Körülötted minden és jellemed,
az egész értelem, a sejtés,
minden, ami megóv, és mi ellened van,
az emlékezet és felejtés,
a padlóreccsenés, a szálló házipor,
a beszűrődő léptek,
folyton, mindig, bármikor…
szobád falán a mozdulatlan képek,
ágyad, takaród, párnád,
sóhajod miközben alszol,
minden buszjegyed és rendezetlen számlád...
én vagyok

Ugye nem haragszol?

2011-06-22

vissza a címoldalra





nagycenkifuzetek.hu címoldaláraLap tetejére
nagycenkifuzetek@gmail.com 0036/30/3188900


0,193 mp