NÉMETH ERNŐ

 

 

1966. május 8-án születtem Sopronban. Iskolai tanulmányaimat a Bors László Általános Iskolában, majd a 403. számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben végeztem telefon- és hálózatszerelő szakon. Első versem 16 éves koromban jelent meg iskolám újságában  Arany Jánoshoz címmel. E lapban még néhány vers követte.

   Tanulmányaim befejezése után „ontottam” a verseimet. Sajnos sok száz – köztük jók és gyengébbek – leginkább az asztalfióknak íródtak. Részben befelé forduló személyiségem, érzelmi túlfűtöttségem miatt, részben szellemi patrónus hiányában. E nagyfokú termékenység oka – ami a „nagy költőknél” is elég ritka – az a rám jellemző látásmód és reflexió, hogy az élet leghétköznapibb jelenségeire, tárgyaira, történéseire azonnal – minden belső előkészület nélkül – erős effektszerű impresszionizmussal, versben válaszolok.

   1994 óta – nősülésem óta – Nagycenken élek. A hely szelleme, az új családi környezet serkentőleg hatott további verselői ambícióimra. Különösen erős biztatást és megértést kapok költészetet szerető és értő feleségemtől. Ezt tetézi az általam nagyon tisztelt és szeretett anyósomnak – Éva néninek – hirtelen bekövetkezett halála, majd az azt követő nagypapáé, ami után naponta születtek a katartikus élmények által meghatározott verseim. Ezek közül is olvashatunk majd e válogatásban.

   Remélem, hogy a bemutatott néhány vers alapján egyetértenek azzal, hogy érdemes lesz majd egy későbbi időpontban válogatott verseimet egy önálló kötetben is kiadni.

 

Válaszok Szabó Attila szerkesztő kérdéseire

 

- Mi volt az első „szikra”, amely elindította Benned a versírási vágyat, kedvet?
 - 1978-ban, a tv-ben láttam egy francia filmet Cyrano címmel. A párbeszédek verses formája felkeltette az érdeklődésemet a költészet iránt. Attól kezdve  „rabja lettem” a rímeknek, a ritmusnak, a verseknek.
 
   - Voltak-e támogatóid, akik segítették indulásodat, költői kibontakozásodat?
  - Bugyi Sándortól, az Elzett könyvtárosától és népművelőjétől kaptam sok támogatást. Az iskola Út című újságban jelentek meg az alábbi verseim: Arany Jánoshoz, Én és az Érzések. A könyvválasztásokban sokat segített az iskola könyvtárosa. Jelenleg sokat segít az irodalombarát családi környezet.
 
  - Kik azok a költő elődök vagy kortársak, akiket szívesen olvasol, netán hatásukat is érzed írásaidon?
 - Mind gondolatilag, mind lelkileg, de stílusban is leginkább Arany János és Petőfi Sándor van rám legnagyobb hatással. Természetesen más klasszikusokat és modern költőket is szívesen olvasok.
  
- Megjelentek-e már verseid valamilyen formában, esetleg kötetben? Nyilvános szereplésre, megszólalásra volt-e már lehetőséged?
  - A fentiekben említetteken kívül jelent meg versem a Nagycenki Híradóban, és valószínű a közeljövőben a Besenyszögi Híradóban is olvasható lesz egy költeményem. Ugyancsak hónapok múlva jelenik meg egy versem az ismert író: Dr. Boros Bálint hetedik kötetében, a Válogatott igazmesék című kötetében. Többször részt veszek különböző irodalmi megbeszéléseken, író-olvasó találkozókon Nagycenken és Győrben.
  
- Véleményed szerint mi a költő feladata ma?
  - Véleményem szerint az irodalomtörténet alapján a költészet szerepe, feladata nem változik az idők folyamán. Alapvető funkciója megmarad. A szépség és az érzelem továbbítása, a lélek nemesítése s az emberek közötti viszonyok csiszolása és a szórakoztatás.
  
- Mik a versírással kapcsolatos terveid?
   - A jövőben intenzívebben szeretnék magam és mások szórakoztatására több verset megjelentetni.

 


Új versek

 

Minden jót mindenkinek

 

Ha fáradtan kell néha felkelnem,

A jósággal vajon mit hoz az értelem?

Mi történik a nehéz sorsú emberekkel,

Mi lesz a sok lézengő, unatkozó életekkel?

 

Csak jósággal fordulok, ím, embertársaimhoz,

A lélek elvándorol, a jövő vajon mit hoz?

A munka éltet, a kereset is fontos nagyon,

Miért van, hogy a szegény lélek híd alatt aludjon?

 

Kezem a betűket kergeti gyorsan,

Szemem alig nyitva, nézek oly álmosan.

Minden jót kinek is kívánjak én?

Ha a remény megfeneklik az élet tengerén?

 

Nyomorban élni korgó gyomorral, mosolyogni,

A hidak alatt terülj asztalkáról álmodni.

Ha örvénylik a messziről jött fergeteg,

 

 

Tanítani egy életen át

 

Már őszülő, sok dolgot megért ember,

Akinek a sok év lábai előtt hever.

Oktatott fiatalt s meglett embereket,

TANÍTANI, ez a hitvallása, ebben nevelkedett.

 

Besenyszög, mint a közeli gyermekkori évek,

A főiskola, hol büszkén szemei a kopott falakra néznek.

Sok éve már a diplomaosztónak,

Ereje, kitartása példa a fiataloknak.

 

Fél évszázad – kimondani is hosszú nagyon,

Őróla mondják: a tanár otthon is tanár maradjon.

Tóni bácsi sok nagy ember halk szavú nevelője,

A csodálatos kert a sok fájdalom mellett is éltetője.

 

Köszönöm én is a sok jót, mit magától kaptam,

Örökkön örökké tisztelője maradhattam.

A halk szavakat felváltja a kitörő öröm,

Családunk köszönti Önt, nem máshol, mint Besenyszögön.

 

A legszebb hónapok

 

Szinte meg sem mozdul a levegő,

Délibábok sora szemeim előtt oly lebegő.

Vízért rimánkodnak a frissen ültetett palánták,

Csak egy kortyot! – mintha ezt mondogatnák.

 

Cicáim is a gyér hűvöst keresik,

A legfinomabb étel már neki sem ízlik.

Az egerek is biztonságban érzik magukat,

Szinte egy lépésről ingerlik a macskákat.

 

Halk morrantás – kutyám is bejelentkezik,

A melegben ő se nagyon vitézkedik.

Mindig friss víz van az edényében,

Lafatyolja is bőszen vagy csak serényen.

 

Belőlem is nagyon sok izzadtság távozik,

Lényem egy apró oázisról álmodik.

A nyár, mint a legszebb hónapok ideje,

Belépünk lassan egy kóbor hóförgetegbe.

 

 

 

vissza a címoldalra





nagycenkifuzetek.hu címoldaláraLap tetejére
nagycenkifuzetek@gmail.com 0036/30/3188900


0,193 mp