SZEKENDY SZANISZLÓ

 

 

 

Életrajzom 

 

1929. november 17-én születtem Nagycenken. Hatodik gyermek voltam. Már csak ketten élünk, ketten már kisgyerekkorukban meghaltak torokgyíkban. Szüleim a nagycenki iskolában tanítottak 1909-től 1948-ig. Édesapám Szekendy Jenő kántortanító, majd igazgató tanító volt. Édesanyám, Körmendy Irén a legelső tanítónők közé tartozott.

   Gyermekéveimet az iskola falai között éltem, sok kedves emlékkel. Hálószobánk a mai „tanári” volt. Itt laktunk egészen 1945-ig, amikor főleg a háborús események miatt a jelenlegi, Vám utcai házunkba költöztünk, melyet apám 1938-ban vásárolt a Széchenyi Hitbizománytól.

   Középiskoláimat 8 évig a Soproni Bencés Gimnáziumban végeztem. 1948-ban érettségiztem. Ezután felvettek az Óvári Mezőgazdasági Akadémiára, amit aztán 1949 márciusában feloszlatták… Állítólag sem a hallgatók, sem az előadók nem voltak politikailag megbízhatók. Mivel utána mást nem tudtam tenni, bérelt földeken gazdálkodtam… Már csak azért is, mert akkor munkanélküli nem szabadott lenni és a felszerelések és az állatok egy része még megvolt. Ugyanis apámnak a kántortanítói földeken még volt lehetősége gazdálkodni. Ez akkoriban még részben szokás is volt.

   1956 májusában megnősültem, mielőtt még többször sikertelenül jelentkeztem felvételre, az állatorvosi egyetemre, illetve az erdőmérnöki karra… (Akkor még nem felvételi pontrendszer volt…)

   Házasságom előtt még volt egy nagyon lényeges része életemnek: az 1952. február 18-tól, 1954. márciusáig tartó idő: „katonaság” = munkaszolgálat!

Nagyatád, Lenti, Komló, Angyalföld, Mátyásföld, Monok, Ivád (ingyenmunka, katonaság ürügyén…)

   1957. szeptember 11-én kerültem a Vasútra. Sohasem gondoltam volna, a sors mégis így hozta. Voltam távírász, forgalmista, állomásfőnök. Feletteseim is tudták, hogy nem sok kedvem volt az egészhez, de becsültek, hogy mindennek ellenére jól végeztem a munkám. 1989-ben nyugdíjaztak.

 Sok minden nem teljesült, amit elképzeltünk, sokat kibírtunk, ami szinte csodával határos. Ahogy mondani szokták: „minden rosszban van valami jó is.”

    Most már csak családom, unokáim sorsa, egészségi állapotunk a lényeges. Remélem, a jó Isten továbbra is segít, mint eddig annyiszor tapasztaltam életem során.

 

Nagycenk, 2008. április 30.   Szekendy Szaniszló

 


Magyar Balázs: Szani bácsi

A továbbiakban Szekendy Szaniszlót, engedelmével Szani bácsinak szólítom, mint ahogyan azt sokaktól megszokta.

Nagyon szerény ember! A képzőművészetet hobbijának tekinti, ezért nem is említi önéletrajzában. Mint ahogy családtagjait sem részletezi. Ezt én engedelmével, a szerkesztő jogán is, mégis megteszem és a továbbiakban, némi kiegészítést is tárok az olvasó elé alkotó munkásságáról, életéről.

Szani bácsi Horváth Máriával kötött házasságát négy gyermekkel áldotta meg a Jóisten. Az első sajnos egy napos korában meghalt, de vigasztalásul csakhamar követte őt Adrienne, most Baracskayné Szekendy Adrienne, aki kórházi gazdasági igazgató, majd ifjú Szekendy Szaniszló, kertésztechnikus és a mostani Halasiné Szekendy Katalin lovasedző. Szani bácsi lószeretete így a génekben továbbadódik. A zeneszeretet is folytatódik a leányokban.

A tágabb családban, az ősök között már korábban felbukkant egy-egy tehetség. Egyik nagynénije festészettel foglalkozott. Édesapja kántortanító, nagybácsija, Szekendy Alajos, egyházi karnagy és zeneszerző volt. 1986-ban, a Széchenyi kastélyban előadott, „Széchenyi szelleme virraszt” című szerzeményét még meghallgatta, majd ott a helyszínen összeesett és meghalt.

 Szani bácsi vonzalma a rajzoláshoz, festéshez már kisdiák korától megmutatkozott. Autodidakta módon képezte magát, bár gimnáziumban olyan kitűnő tanárok tanították rajzra, mint: Soproni Horváth József és Szarka Árpád.

 A mai napig is példaképei: Soproni Horváth József, Ferenczy Károly Wosinski Kázmér.

Leginkább virágokat, állatokat, azon belül is lovakat, kutyákat, vadakat szeretett rajzolni. A festési technikák közül a pasztellt, akvarellt kedveli, de alkalmaz vegyes technikákat és fest olajképeket is. Műveit saját örömére, a családnak és barátoknak készíti. Sokat dolgozott azonban megrendelésre is. Sokszor kapott valamit barátaitól képeiért cserébe. Egyszer a Széchenyi kastélyba látogató venezuelai nagykövet is felkérte, készítsen másolatot a kastélyban kiállított néhány képről. Sok festéket, vásznat és festőkelléket küldtek neki akkoriban a venezuelai követségről.

Méltán legnagyobb büszkesége az a tizenkét nagyméretű oktatótabló, amit a nagycenki méntelep kapuja alá készített el. Ezeken az oktató jellegű szemléltető ábrákon a ló anatómiájától kezdve a lóápoláson át a fogatolásig mindent aprólékosan feldolgozott, amit a lovakról tudni kell. Ezeken a tablókon rengeteget dolgozott és ezt tartja legnagyobb kudarcának is, mert a Műemlékvédelmi Hivatal nem engedte azokat tervezett helyükre kihelyezni. Amikor a tablókat készítette, bizony úgy gondolta, hogy majd jobb sorsra lesznek érdemesek!

Az alábbi honlapokra kattintva megtekintheti Magyar Balázs Szekendy Szaniszló alkotásairól készített filmjét, illetve Szekendy Szaniszló honlapját:

http://www.youtube.com/watch?v=MZR3qgFbMk4

http://www.szekendysz.fw.hu/

vissza a címoldalra





nagycenkifuzetek.hu címoldaláraLap tetejére
nagycenkifuzetek@gmail.com 0036/30/3188900


0,193 mp